Akrosztichon
Angyal ült ki szélére a mennynek,
Nézett-nézett ámulón a mélybe.
Nem volt még az új világnak fénye.
A pokolban senki sem kesergett.
A piros vér félénk lüktetése,
Halovány kezek — riadt virágok,
Mától a világé lett az álmok
Angyalának szent arcmása-képe.
Túl szûk e föld! Lásson Anna álmot
Otthonában szerelemrõl, árnyról,
Végül a kinyilatkoztatások —
Az övéi — könyve is kitárul.
Акростих
Ангел лёг у края небосклона.
Наклонившись, удивлялся безднам.
Новый мир был синим и беззвездным.
Ад молчал, не слышалось ни стона.
Алой крови робкое биение,
Хрупких рук испуг и содроганье.
Миру снов досталось в обладанье
Ангела святое отраженье.
Тесно в мире! Пусть живет, мечтая
О любви, о грусти и о тени,
В сумраке предвечном открывая
Азбуку своих же откровений.
Система Orphus