Angyal ült ki szélére a mennynek,
Nézett-nézett ámulón a mélybe.
Nem volt még az új világnak fénye.
A pokolban senki sem kesergett.

A piros vér félénk lüktetése,
Halovány kezek — riadt virágok,
Mától a világé lett az álmok
Angyalának szent arcmása-képe.

Túl szûk e föld! Lásson Anna álmot
Otthonában szerelemrõl, árnyról,
Végül a kinyilatkoztatások —
Az övéi — könyve is kitárul.